Dunaújváros 06. 27 – 07.03.
építészfesztivál
Az Építészfesztivál évről évre egy, az építészethez kapcsolódó téma feldolgozására vállalkozik workshopok, előadások, beszélgetések és más kulturális, közösségi események formájában. Az esemény egy szűkebb körű, workshopokra épülő alkotótáborra és a nagyközönség számára is nyitott fesztiválra osztható. Az Építészfesztiválon megismerjük Dunaújváros sok szempontból terhelt történelmét és építészeti örökségét, valamint reflektálunk a 20. század letűnt utópiáira és feltérképezzük a jövőbe tekintő spekulatív gondolkodás lehetőségeit.
Az Építészfesztivál idei címe Future Perfect. Az esemény az Építészfórum és az Építész Szakkollégium közreműködésében valósul meg.
Az alkotótábor időpontja: június 27. – július 3.
A fesztivál időpontja: július 1. – július 3.
A fesztivál helyszíne: Dunaújváros, Szalki-sziget
A hétvégi fesztivál minden érdeklődő számára nyitott, nemcsak az alkotótábor résztvevői számára. Az esemény keretében a workshopok résztvevői bemutatják munkájuk eredményét, emellett számos szakmai és kulturális program várja az érdeklődőket. Háromféle jegytípus közül lehet választani: háromnapos bérlet, napijegy, esti koncertjegy.
program
workshopok
tematika
„Az évszázad, amely a nyugati liberális demokrácia végső győzelmébe vetett önbizalommal telve kezdődött, úgy tűnik, hogy a végéhez közeledve visszatér oda, ahonnan indult: nem az „ideológiák végéhez” vagy a kapitalizmus és a szocializmus konvergenciájához, hanem újra a gazdasági és politikai liberalizmus szemérmetlen győzelméhez.” [1] (Francis Fukuyama)
Úgy tűnhet, társadalmunk egy jelentős változásra képtelen, rugalmatlan rendszerbe illeszkedik. A gazdaság és a technológia kényszerített fejlődése és az ezek következtében létrejött társadalmi, kulturális, gazdasági krízisek kibogozhatatlan hálója az ember, saját jövőjétől való teljes elszigetelődését eredményezi. A modernizálódó társadalmak intézményes kereteinek növekvő racionalizálódása következtében az emberi kommunikációra és interakcióra épülő, morális döntések jelentősége egyre inkább visszaszorul.[2] Sokan úgy vélik, hogy a modern, nyugati civilizáció a hanyatlás stádiumába lépett, hiszen elvesztette alkalmazkodóképességét. Lehetséges, hogy a megoldás már nem az egyes problémákra adott válaszok, hanem csak egy rendszerszintű változás formájában képzelhető el.
Mindez azonban nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a jövőről való gondolkodástól. A Future Perfect összművészeti alkotótábor keretében éppen ezért közös vizsgálódásra, elmélkedésre, kísérletezésre hívunk benneteket. Célunk, hogy a múlt gyakorlatait megértve, felhasználva és meghaladva, valamint a jelen fojtogató béklyóiból kitörve ismét merjünk a jövőnkről gondolkodni, és ismét merjünk merésznek lenni, felvállalva az esetleges sikertelenség veszélyét is.
„Do not slacken or lie idle, for it is written that we may eventually be forgiven for not having been able to accomplish something, but never forgiven for not having tried.”[3] (Dimitris Pikionis)
reflektív
A késő modernitás ‘70-es évekbeli válsága óta, a jövőről való gondolkozás lehetőségei egyre inkább beszűkültek. A 20. század közepére jellemző pozitivitást, az utópiák iránti lelkesedést egyfajta kulturális regresszió és társadalmi nihilizmus váltotta fel. A civilizációnkat fenyegető égető problémák súlya alatt egyre nehezebb elképzelni egy alternatív, jobb világot. Az ambiciózus, forradalmi ötletek az egyre totálisabb gazdasági racionalitás szemszögéből nevetséges, naiv gondolatkísérleteknek tűnnek.
Azonban úgy véljük, hogy a jövő problémáira adható válaszok – legyenek akármennyire is forradalmasítók – nem vázolhatók fel a múlt elmélyült ismerete nélkül. Bármennyire is vonzó jelenünk nehézségeit és kihívásait hátrahagyva alternatív megoldások keresésével foglalkozni, az egyre égetőbb létező kontextustól nem vonatkoztathatunk el. Vissza kell tekintenünk a jelenünkhöz vezető múltra. Inspirációt kell merítenünk előttünk lezajlott történelmi korszakok, jövővel kapcsolatos progresszív gondolataiból, és vizsgálnunk kell ezen törekvések hatását jelenünkre.
A reflektív gondolkozás hozzásegíthet minket a múlt utópiáinak, jövőbe mutató építészeti terveinek feldolgozásához. Valamint jelenünk társadalmi és építészeti környezetének, a tábor esetében Dunaújváros szocializmusból származó traumákkal teli történelmének objektív vizsgálatához. Ezen reflexiók megalapozhatják egy, az említett kontextussal számoló, pozitív jövőkép felé mutató jelen kialakulását.Mindez azonban nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a jövőről való gondolkodástól. A Future Perfect összművészeti alkotótábor keretében éppen ezért közös vizsgálódásra, elmélkedésre, kísérletezésre hívunk benneteket. Célunk, hogy a múlt gyakorlatait megértve, felhasználva és meghaladva, valamint a jelen fojtogató béklyóiból kitörve ismét merjünk a jövőnkről gondolkodni, és ismét merjünk merésznek lenni, felvállalva az esetleges sikertelenség veszélyét is.
„Míg a modern utópia a történelmi szükségszerűség nevében menekül a jelenből a jövőbe, talán a helyes hozzáállás a múlt szükségszerűségével szemben a „jelen visszahódítására” törekedni. „A fontos az, hogy ne állítsuk arról, ami valóban és megállapíthatóan van, egyben azt is, hogy annak úgy is kell lennie, és ne állítsuk arról, amit szeretnénk, hogy legyen, azt, hogy az már úgy is van.”[4] (Charles Renouvier)
spekulatív
Könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét. Az épp e cikk megjelenése napján öt éve elhunyt Mark Fisher által Fredric Jamesonnak és Slavoj Žižeknek tulajdonított megállapítás remekül magába sűríti az alternatívák nélküli kort, amelyben élünk.[5] Ezt a helyzetet Marisol de la Cadena és Mario Blaser antropológusok „egyvilágú világként” definiálják, olyan világként, amely minden más világot magába olvasztott, és ezzel megszünteti a lehetőségét minden ezen egyedüli világon túlmutató alternatívának. Ezzel az önmagát kizárólagosnak mutató világgal a „sok világok világát” helyezik szembe, amely lehetőséget biztosít a heterogenitásnak, különböző világképek párbeszédének – és ezzel a krízishelyzetekre adott válaszok spektrumát is szélesíti.[6] Az építészet egy lehetséges eszköz e „sokvilágú világ” megteremtésére.
Az építészet lényege nem kizárólag megvalósuló épületek létrehozása kell hogy legyen; az építészeti eszközök arra is alkalmasak, hogy reprezentációk formájában alternatív jövőképeket vázoljanak fel, ezzel is segítve az előttünk álló globális és lokális kihívásokra adható válaszlehetőségeket. Ezt az építészeti tendenciát hívjuk spekulatív építészetnek.
A spekulatív tervek alapvetően a megkérdőjelezés eszközei. Céljuk nem az, hogy megvalósítható megoldásokat javasoljanak, és nem is az, hogy válaszokat adjanak a feltett kérdésekre, hanem az, hogy elmélkedésre és vitára ösztönözve tükröt állítsanak annak, amilyen szerepet egy adott technológia játszik vagy játszhat mindannyiunk életében.[7]
„A spekulatív építészet képes mindkét idősíkban működni, a lényege valójában az, hogy egy alternatívát mutasson fel azzal szemben, ahogy a domináns világnézet szerint látjuk a világot.”[8] (Liam Young)
Az Építészfesztivál témája tehát a jövőről való gondolkodás, az aktuális és a még csak előttünk álló válságokra adható építészeti és elméleti válaszkeresés. A Future Perfect-en e két fő hívószó, a Reflektív és a Spekulatív mentén várjuk építős, elméleti és performatív workshop ötleteiteket.
[1] Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember. Európa Kiadó, 2014.
[2] Dimitris Pikionis: Autobiographical Notes. in Dimitris Pikionis, Architect 1887-1968: A Sentimental Topography. Architectural Association, 1989.
[3] Jürgen Habermas: Technika és tudomány mint ideológia. in: Válogatott tanulmányok. Atlantisz, 1994.
[4] Charles Renouvier: Uchronie – 1876 (Bevezetés a jog és államtudományokba – MTA könyvtára, kézirattár)
[5] Mark Fisher: Kapitalista realizmus – Nincs alternatíva? Napvilág Kiadó, 2020.
[6] Marisol de la Cadena & Mario Blaser: ´Pluriverse: Proposals for a World of Many Worlds´, in: Marisol de la Cadena & Mario Blaser (szerk.): A World of Many Worlds. Duke University Press, 2018. 3. o.
[7] Ivica Mitrović et al.: Beyond Speculative Design: Past – Present – Future. SpeculativeEdu, 2021. 73. o.
[8] Hulesch Máté: ”Könnyen lehet, hogy kihal az emberiség, ha nem változtatunk a dolgokon” – interjú Liam Younggal. epiteszforum.hu, 2021.01.27.
kapcsolat
építészfesztivál
építészfórum
építész szakkollégium
FŐSZERVEZŐK
SZERVEZŐI PARTNEREK
TÁMOGATÓK
kapcsolat
építészfesztivál
építészfórum
építész szakkollégium
FŐSZERVEZŐK
SZERVEZŐI PARTNEREK
TÁMOGATÓINK